Sóhaj

Sóhaj

Szeretnék egyszer táncolni véled!
Táncolni csak úgy, bele az éjbe,
követni, vigyázva érezni lépted,
a lágy dallamos tavaszi szélbe.
Szeretnék táncolni, mint szilaj csikó,
át a pusztán, eső áztatta réten,
Te átfognád derekam, hopp ha hó!
Erős mozdulattal zabolázva léptem.
Szeretnék táncolni hétköznapi esten,
a kályhában tűz ég, a fahasáb reccsen,
Megfognád kezem, szemem reád rebben,
mozdulnánk együtt, egyszerre, ketten.
Szeretnék táncolni, még akkor is véled,
mikor reszkető lábam már tétován lépked.
Átölelnél, vezetnél tovább erős kezeidben,
míg gyenge testemből lelkem tovalibben.
Sóhajom száll, egyszer majd megérted,
Miért is szeretnék én táncolni véled?

“Sóhaj” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Éva! Köszönöm kedves szavaid. Természetesen nagyon sokat kell még tanulnom, és igyekszem megszívlelni a tanácsod.
    Köszönöm! Bár a versnek története van, a kérdés a végén direkt.

    Szeretettel.
    Kata

  2. Keresed a helyed a verselés világában (szerintem), ami nagyon jó. Ez a vers tele van ritmussal, dallammal. A végén a költői kérdést nem értem egészen, hiszen – mint írod –
    "míg gyenge testemből lelkem tovalibben" a halálig tart ez a tánc, ez a szerelem. A kérdés nem kell, hiszen a szerelmet nem feltétlenül kell megmagyarázni, itt kicsit cinikusnak tűnik. Szeretettel Éva

Szólj hozzá!