Ilyen szép a világ!

Ilyen szép a világ!

Eddig nem láttuk, sodróttunk az árral,
nem törődtünk semmit a világgal.
Vakon rohantunk, nem álltunk meg soha,
Siettünk, bár mi sem tudtuk , hogy hova.

Megpihent a világ, sok minden bezárult,
Éled a világ, szemünk elé tárult.
Ébred a természet, minden olyan szép,
Nem is igaz talán, csak egy álomkép.

Ajándék egy fél óra, kint a szabadban,
minden üres, minden lakatlan.
Magányos a világ, de így gyógyul,
Majd a végén minden jóra fordul.

Csörgedező kis patak, nincs benne több szemét,
nincs ami felfogja kisebb nagyobb hevét.
Mezei tisztások, erdei ösvények,
Csodásak, akár egy festmények.

A természet visszaveszi, mi rég az övé volt,
tisztul a levegő, derül az égbolt.
Növények és állatok, újra itt vannak,
Most érzik magukat igazán szabadnak.

Vajon meddig marad ilyen szép a világ?
Meddig marad minden ilyen sivár?
Ha majd egyszer minden a régi lesz,
Emberiség egy csodás világot veszítesz!