Összes megtekintés: 50
Csalogat a hajnal
A lét, ha magára marad, az élet keblére öleli,
nem kérdez semmit, minden nap újra önmagát követeli.
Megannyi terhében jár, s a Nap nem tudja elfelejteni,
hogy sorsa az, mely reményt ad, s kudarcát mindig felemeli.
Ideje véges, mégis szívén hordoz minden pillanatot,
elhintve szeretetét csalogat hajnalt, s fénylő harmatot,
csillogó palástjával megigéz ébredő akaratot,
lelkével megérint elkóborolt tétova gondolatot.
A lét szemében a fény megtöri a puszta valóságot,
elkergeti az elhanyagolható bizonytalanságot.
A vakság töredékein a kor feltár sok igazságot,
s könnyet törölve ad ékesen éltető világosságot.
Pacsirta hangjának dallamát a magány magára ölti,
illanó pirkadat pompáját már fényűzően köszönti,
fejét meghajtja hajnal illatának, lelkét megfüröszti,
s kiszáradt magvait a Földnek boldogsággal megöntözi.
Az élet körforgásán a Nap érkezik nagy diadallal,
utat mutatva jövőt teremt Holddal és a Csillagokkal.
Életem medrében a boldogság hittel küzd önmagammal,
mikor minden nap, keblére ölelve, csalogat a hajnal.
Mohácsi Detti
Minden jog fenntartva!
Drága Kitti!
A vers Bonnyai Éva csodálatos festményére íródott. Tökéletesen igazad van abban, hogy két természeti jelenségről beszélünk. Életünk körforgása minden nap újra kezdődik. Bármilyen sötét is legyen, a Nap akkor felkel. Bármilyen kemény is az életünk, holnap új napra ébredünk. A kettő közti átmenet szimbóluma a hajnal csodás érkezése. Mindig beköszön és mindig új reménnyel ruházza fel lelkünket. Kissé elvont szemlélettel ruházta fel az élet gondolkodásom… Megtisztelő figyelmed, szavaid hálásan köszönöm!(f):]
Drága Detti! A hajnal és az éjszaka két különböző dolog szerintem. Szépséges versed nem igazán a témához idomul. (f)