Összes megtekintés: 346
ÉJSZAKA
Senki sincs mellettem, az álmom nyugtalan.
Gyorsan tovaszálltak szerelmes éjszakák.
Most az éj sötétje borul rám hangtalan.
Gondolatban az emlékük még visszajár.
Csillagos éjszakák, kacagó holdvilág,
susogó nád között csobogó kis patak,
mit elmúlt évek torz világa szétzilált.
Lágyan lengő derűs szellő is elhallgat.
Sötét az éj, reszket benne a félelem.
Kegyetlen évek, régvolt remények égnek.
Ebben az új életben helyem nem lelem.
Nappalt várom, hogy jöjjenek tiszta fények.
Kedves Oriston!
Nagyon örültem értékes hozzászólásodnak. Értékelem, ha valaki értőként bírál, kritizál, hiszen szükségem van ilyen segítségre.
Ugyanakkor köszönöm az elismerő véleményed is, különösen így, hogy azt is őszintének érzem.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Rita!
Nem szoktam hozzászólni versekhez, de úgy érzem ehhez muszáj, mert akár én is írhattam volna…
Az ízlésvilágomhoz nagyon közel áll, a szóhasználata választékos, mondhatnám egy húron pendülünk…
Azért is , mert én is bajban szoktam lenni a befejezéssel, látom Te is megküszködtél vele, ki is lóg ritmusával az utolsó sor.
Az addig vezetett szép, felező tizenkettes megbomlik, bár a vers élvezeti értékéből semmit nem von le, de a fülemben (abban az átkozottban) megbotlott az utolsó sor.
Kezeidet csókolom:
;)riston (f)
Kedves Magdi!
Köszönöm szépen az olvasást, kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Rita!
Az emlékek szeretnek az éjszakában visszatérni, sokszor a rosszak,nagyon szépen írod le versedben.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi
Kedves Marika!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Rita(f)