Éjszakák

Éjszakák

Besurrantak hozzám régi éjszakák,
leplükkel takarva tiszta szenvedélyt,
Szürke, néma sóhajtásnyi csöndek,
reszkettek vágytól éhes percekért.
Függönyrojtok bársonyába szökve,
titkok ültek hold-sütötte rögre,
körbefont az álomszerű csoda,
dalolt a múlt, szívem volt a kotta.
Hazudtak az arra járó szelek,
melódiát játszva a zsindelyen,
az éj sötét zeg-zugába rejtve,
reményem bújt,- újabb csatát vesztve.
Fájó ébredések, tünde álmaim,
megkopottá váló gyermekvágyaim,
messze szálltak kéklő derengésben,
végignézve gyötrő szenvedésem.

“Éjszakák” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Margitka!
    Csodálatos soraidat sok szeretettel olvastam!
    "" Függönyrojtok bársonya" végig seperte a többi sorokat is ,így
    gyönyörű alkotás született az olvasók számára is!
    Gratulálok szeretettel…Babu(l)

  2. Drága Margitka! A Te verseidben a múlt, a jelen is dalol.
    Nagyon szép minden versed. Szeretettel gratulálok.
    Mari(l)(f)(l)

  3. Tele tartalommal zokog a lelkem,
    sok sok köszönettel kell fizetnem..
    gyönyör versedben vagyok egészen,
    csupa háladalom legkisebb részem.
    Minden versben óriásnak látlak,
    amíg kézen fog s legszebb alázat.
    Ritka versed izzó zöld smaragd,
    sok sok üzenetben megtaláltalak.

    Barátsággal spontán
    Doki

Szólj hozzá!