ESTI SÖTÉT

ESTI SÖTÉT

A szomorú este sötétbe öltözött,
A Nap csendes fénnyel eltűnt a
Dombok között.

A sötét terjedt szabadon, senki nem
Verte láncra.
Övé volt a trón egy teljes éjszakára,

Reményt hagyott.
A fényes Nap kipihente, s jól érezte
Reggel magát,
S elindult, hogy megnyerje nekünk
A nagy csatát.

Az öreg Nap azt könnyen megtette,
Büszke volt a győzelmére, s tehette.

A sötétnek
Menni kellett, az erős fény legyőzte,
De az újra próbálkozott, hogy ha jött
Az este, mi akkor is küzdtünk ellene.

Szólj hozzá!