Egy nyári nap…
Mint a nyári szél csiklandozza
A bojtos felleget,
Úgy játszik vállamon kezed.
Cirógat, simít, bosszant is kicsit.
Te észre sem veszed.
Közben nyurga, ringó árnyékot
Rajzol mögénk a nap –
Te fölém magasodsz,
Mint óriás kalap.
\”Meleg van!\” – mondod.
Engem máris védenek,
E kimondott szavak.
Nem sokat szólunk. Nincs tiéd, enyém.
Közös lett minden gondolat.
Így ülünk, te meg én…
Illatos kávét kortyolunk,
Az idő, sietős foszló fellegén.
Őket nézzük, kik belőlünk lettek.
Milyen hangosak, szépek, vadak.
Kiáltásuk, mint aranyló fonál,
Köti egymáshoz, kezeinken
A pihenő ujjakat.
Vizet töltök. Te szótlanul
Oltod szomjadat. Hosszan nézel,
Szemed kedvesen simít, engem
S velem húsz csodás nyarat.
Nagyon jó vers, szerettem olvasni, gratulálok. A nyereményhez is!(f)
Gratulálok a csodálatos vershez, és a méltó díjazáshoz! Szeretettel:Éva
Nagyon megragadja az embert a vers hangulata,
gratulálok az elismeréshez! :)(f)
"Nem sokat szólunk. Nincs tiéd, enyém.
Közös lett minden gondolat."
Hangulatos, szép vers. Gratulálok a nyereményhez.
Szeretettel: Rita(f)
Nagyon tetszik. Belőlünk lettek, a hangosak? – és tényleg. 30 éve élek házasságban, voltak ilyen nyaraink.
[color=#cc00cc]
[i]"Úgy játszik vállamon kezed.
Cirógat, simít, bosszant is kicsit.
Te észre sem veszed.
Közben nyurga, ringó árnyékot
Rajzol mögénk a nap "[/i]
Nagyon tetszik!
Szeretettel gratulálok!
Margit(l)
[/color]
"A szemed engem simogat,
És húsz közös, csodás nyarat…"
A "kedvesen" szót én kihagynám…
Lehet nem kedvesen simogatni?
🙂