Együtt

Összes megtekintés: 72 

Együtt

Együtt és mégis egyedül?
Mellettem ül a hárs alatt,
számolom a kérgen a rovásokat,
míg beszél és beszél,
hozzám is ér,
mintha saját homlokán
simítaná a ráncokat.
Közöttünk bujkál
egy gondolat,
titok, mit nem mond el,
mert tudja, hogy tudom,
és nagyon fájna.
Itthon ebédel, tiszta ruhája
a szekrényben áll,
ha kellek, mindig megtalál.
Bár közös a takarónk,
egész valónk merőben más.
Néha foltozom a szakadást,
mert az ember elkülönül,
de az együtt mégsem egyedül.

“Együtt” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. "az együtt mégsem egyedül."

    Igen. Örömmel és egyetértéssel olvastam gondolataid. Én is írtam a témáról, de mivel előtte még vannak feltöltött versek, később kerül sorra.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!