Sosem egyedül

Sosem egyedül

Egy pillanat volt a magány,
Elillant.
Most itt vagyunk mind együtt.
Keresem azt, ki társam.
Hol van?
Hisz nem vagyunk egyedül!

Gyermeki lélekkel elbújva
Az árnyak közt
Reménykedve
Meghalunk majd
Újra.

De mindig lesz, ki virágot visz magányos sírunkra.

“Sosem egyedül” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "De mindig lesz, ki virágot visz magányos sírunkra."

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!