Együtt

Együtt

Nagy fájdalom hasít lelkembe.
Mennyi honi él idegenbe.
Akármennyire is jó máshol.
Otthonról mindenkinek hiányzol!

Nem érzed át, mert még fiatal vagy.
Az ember valamiért, elkívánkozhat.
Másutt mindenütt idegen vagy.
Kár!- Hogy ezért is, hidegen hagy.

Nem foglalkozol holnappal.
Mi lesz majd holdkor, s nappal.
Jövendővel, és nemzettel.
Jövőbe vetett hiteddel.

Gyéren gyenge gyökértől.
Szakajtva ágat törzsétől.
Földön futva menekülsz.
Más honban nemzetülsz.

Keresed a biztos pontot.
Áldozod fel imádatot.
Így nem emberléptékű!
Az ember maradjon hű!

Az eredet belénk ívódott.
Vagy tán’ már elkallódott?
Tépett szív, s lélek másutt dobog.
Zászló más színekben lobog.

Legdrágább a mulasztott idő lesz.
Mit családtól távol töltesz.
De akkorra, már késő!
Homlokot borítja barázda, s redő.

Nem minden a földi javak!
Emberi elme elvakult, vak!
Nem eshet messze alma a fájától!
Szeretve szeretett hontól, hazától.

“Együtt” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Annyira szép hitvallás,kedves Gabriella,kár,hogy kevesekhez jut el!
    Gratulálok:Gugi

  2. Nagyon szépen köszönöm kedves Rita a szavaidat! :]
    A vers személyes tapasztalás átélése, megélése kapcsán íródott.

  3. Örülök, hogy olvashattam szép hazafias versed. Igen, minden szavad igaz, ráadásul, ha elhagyjuk a hazánkat, nem lesz hová visszamenni, mert mások foglalják majd el.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!