Lombhullás

Lombhullás

Az
arany, a vörös,
a rozsdabarna és
mélysárga…. Az ősz festi színeit….
Szívfájdító melankóliával a kék égbe
parányi szürkét hint.
Ezüst pókháló lebeg a fűszálon,
s reggeli harmatból gyöngyöt fűz.
Lassan
halad, s míg perdül a
homokszem a láthatatlan
homokórában, a zsugorodó
erekben nyári emlékek képe villan:
a forró napok, s a csillaglesés
a fekete bársony égbolt
alatt. Hull a levél,
még egy,
s az
u
t
o
l
s
ó
.

“Lombhullás” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Képversed egyszerűen elbűvölt. Nemcsak a tartalma miatt, hanem a formája miatt is.
    Gratulálok versed kivitelezéséhez!
    Melinda:)

  2. Drága Éva!
    Szépséges soraid éppen belefértek "egy hulló egy falevélbe"
    Érdekes formát adtál szépséges soraidnak.
    Gratulálok szeretettel…Babu(l)

  3. Nagyon szép költői képekkel asszociáltál a lombhullásról. Nekem valami más is átérződött, különös formájú versedből. Jó volt elidőzni. Szeretettel. Éva

Szólj hozzá!