Őszidő

Őszidő

a nyár avarba roskadt
szelíd lombok közt
fény bujkál
rozsdát karcol
aranyló levélre
vöröset maszatol

árnyas lépcsőkön ereszkedik
a fényes vasárnap délután
tarka lombszőnyeg alatt
macskakő szunnyad
kőfülkék mélyén
néma fohász

harangszó
mond imát
gyertyát gyújt
az emlékezet

“Őszidő” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Mária,
    köszönöm szépen a látogatást és a kedves szavakat! (f)

  2. Kedves Katalin! Egyedi, szép őszi versednél
    szeretettel időztem.
    Mária(l)

  3. Szép, őszi hangulatú soraidhoz szívből gratulálok! Éva

Szólj hozzá!