Hulló falevelek

Hulló falevelek

Még két karom ölelt oly szerelmesen
mikor már hulltak az őszi levelek
még fáradt napfény megcsillant szemeden
mikor a szívem, szívedért repesett.

Dús, szőke hajamba napfényt fontál
csillagos égen mindenem voltál
erős vár omlott, ősz közeledtével
itt hagytál árván hulló falevéllel.

“Hulló falevelek” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Garajszki, Zsuzsi és Magdi! Köszönöm a látogatást és a kedve szavakat! Szeretettel várlak benneteket mindig! Éva(f)

  2. Kedves Éva,

    Nagyon szépen megírt, szomorú versedhez sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  3. Drága Margó, Rita, Marika, Kata és Évi! Köszönöm az olvasást és hozzászólásokat. Szeretettel. Éva

  4. Szép ez a szomorú, őszi vers, gratulálok hozzá! Szeretettel: Éva

  5. Kedves Éva!

    Fájdalmasan szép versedet együttérzéssel olvastam.
    Szeretettel(f)Kata

  6. Drága Évike! Szomorú, szép őszi versed többször elolvastam.
    "itt hagytál árván hulló falevéllel." Átérzem.
    Öleléssel: M.(l)(f)

  7. Kedves Éva!

    Igényes, szép versed tetszéssel olvastam. Mindig annak nehezebb, akinek még maradnia kell.

    Szeretettel: Rita(f)

  8. [color=#330066]
    [b]Drága Évike![/b]
    Csodás verset hoztál! Szép párhuzam !
    Szeretettel gratulálok!
    [b]Margit[/b](l)
    [/color]

Szólj hozzá!