Őszi levelek

ŐSZI LEVELEK

Csak hullnak az őszi levelek,
élénkülnek az őszi szelek.
Elsodor majd ide oda,
míg újra letesz valahova.

Egy őszi levél vagyok a fán
ki színét is elvesztette már.
Mint az a levél, mely elsárgult,
az élet bennem is halványult.

Olyan vagyok, mint a hulló levél,
melyet ágától tépett a szél.
Az élettől elsodort messze,
már a reményt is végleg vesztve.

Bizonytalanul szálló levél,
úgy gondolom, hogy ez vagyok én.
A légüres térben lebegek,
elhagyott, kit nagyon szeretek.

De őszre tél jön, s újra tavasz,
Ez jelentne számomra vigaszt.
És jön majd a friss tavaszi szél,
az én szívem új életre kél.

“Őszi levelek” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. "Egy őszi levél vagyok a fán
    ki színét is elvesztette már.
    Mint az a levél, mely elsárgult,
    az élet bennem is halványult."

    Én is levélhez hasonlítottam magam a versemben, amely lassan lehull majd. Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam a versed.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. És jön majd a friss tavaszi szél,
    az én szívem új életre kél.

    A rosszat feledni kell, s remélni, hogy lesz jobb is! Szeretettel olvastalak: Éva

Szólj hozzá!