Csend és vihar

Horváth M. Zsuzsanna
Csend és vihar

Szürke égbolton úszó, sötét fellegek,
cikázó villámok, haragos zörejek.
Bólogató szirmok, ázott fejecskéje,
halkuló cseppvarázs ütemes zenéje.

Tépett fák lombjai a földig hajolnak,
őszlevelek rozsdavörös avarba hullanak.
Könyörtelen vihar, ágat, gallyat tördel,
madárfészket messze fúj haragos széllel.

Csendesülj vihar, a természet élni vágy,
erdő fái közt, csend, örök körforgás vár.
Lombkoronák könnye, esőcseppel üzen,
fényglória – írisze szikrázó színben.

2020. szeptember 21.

“Csend és vihar” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Köszönöm szépen a kedves szavaidat, az észrevételedet. Legközelebb jelölöm, ha ugyanabban a témában több verset teszek fel.

    Szeretettel: Marcsi

  2. "Tépett fák lombjai a földig hajolnak,
    őszlevelek rozsdavörös avarba hullanak."

    Ez a versed is hangulatos és szép lett, mivel nem szerepel mellette, hogy I-es, II-es azt gondoltam, hogy kétszer lett feltéve ugyanaz, ami sajnos előfordul. Most megnéztem és örömmel láttam, hogy ez egy másik versed ugyanarról a témáról.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!