Csend és vihar

Csend és vihar

Egyedül ülök a tóparton,
kedvenc helyünkön, várlak.
Csend, nyugalom,
napsütés, szikrázó fény.
A tó vize lágyan hullámzik,
langyos szél arcomat simítja,
falevelek halk zenét dúdolnak,
madarak vidám éneke szól.

Telefonom hangja riaszt,
neved látom a kijelzőn.
Pár mondatot váltunk,
fordul velem a világ.
Lelkemben vihar dúl,
háborog, sajog és fáj,
arcomon könny gördül.
Órák múlva érzem fázom.

A parton ülök még,
már vihar uralja a tájat,
sötét felhők, szürkeség.
A szél vadul fújja a fákat,
tó vize haragosan hullámzik,
félelmetes a hangos mennydörgés.
Nagy vihar dúl.
Többé már nem várlak.

Szólj hozzá!