Csend és a vihar

Csend és a vihar

Hallom ahogy koppannak
ősznek, fakó levelei
Csendben táncolnak le
a fa aljáig

Sírnak a szelek, sírnak
még éjszakánként
Temetik a nyarat, hisz
van dolguk elég

Szürke felhőkből fények
cikáznak a földig
Égi háború már készül,
gyorsan közelit

Sír a csend az üres
ágak végein
De a vihar! A vihar!
Senkit nem kímél.

“Csend és a vihar” bejegyzéshez 6 hozzászólás

Szólj hozzá!