Barátság
Kezdetben nem voltam túl jó barát,
Könnyedén ittam bárki szavát.
Idővel azt hozta az élet,
Nem csak várni kell a szépet.
Adni kellett sokat, időt, figyelmet,
Önzetlen ugyanis a baráti szeretet.
Nem várok viszonzást,
Nem óhajtok dicséretet, amikor kell odébb állok,
De a háttérben figyelek.
Szövetséges, összetett kapcsolat,
kinek éjszaka, kinek alkonyat.
Szövevényes, bonyolult szimbiózis,
különös meta morfózis.
Bűnök titkolója,
Ármányok hangadója,
Letépett gátlások elfogadója.
Bizalom spirálban könnyű elveszni,
Sokszor kell kegyesen hazudni.
Feladni önnön magad elveit,
Áttörni kifeszített korlátokat,
Majd újra építeni az átszakított gátakat.
Keresztre feszülni, többször belehalni,
Halálból újból feltámadni.
Nem elég mosolyogva hízelegni,
Szíveket kell darabokból ujra összerakni.
Nem elég folyton ítélkezni,
Fel kell magunkba a kerdést tenni.
Mitől vagyok jobb ember,
Mint a másik?
Lehet hogy mindenki hibázik?
Hajlamosak vagyunk azt hinni
Mi vagyunk a legnagyobb halak a tóban,
Közben elmerülnek a többiek lent az iszapban.
Magányos cedrussá vállni ebben a világban,
Olyan mint kabát nélkül állni a viharban.
Barát nélkül olyan az élet,
Mint sótlan ételbe keserű gyógyszerek.