Csendesen csordogáló cseppek,
Csatorna fedélen csillogó csikkek.
Még az ég tiszta,az aszfalt meleg,
Alszik a város,felnőtt,és gyerek.
Hideg szelet bont az éj árbóca,
Ördögszekeret hajt az út pora.
Csillag tengert festett egy fekete vászonra,
A mindenhatónk, földnek és égnek az ura.
Gomolyfelhők kavarognak,
Elkezdődött a vihar égi játéka.
Villámok fényétől világos az éjszaka.
Mély robajjal követi a mennydörgés,
Megnyílik az égbolton egy rés.
Mintha csak dézsából öntenék,
Úgy zuhog az eső,
Vihar tépte fákat mozgat egy hatalmas erő.
Mi emberek tudjuk már,
A természet az úr,
És a vihar mindent visz ami az útjában áll.
