Csend és vihar: Csendben elköszönt…

Csendben elköszönt
a virág illatú Nyár,
bárányfelhő párnáin
lustálkodik a napsugár.
Korán pihenni tér,
reggel későn ébred,
ködfoltos hajnalokon,
nyújtózkodik egyet.

Teli tarisznyával
megérkezett az Ősz,
ecsetjével színesre fest
lombos fát, s mezőt.
Hosszúra nyúlt estéken
néha dühbe gurul,
csattogó villámokkal,
dúl az égi háború.

Tomboló szélviharral
fákat földre hajlít,
hullám hegyet épít, de
reggelre megnyugszik.
Mint egy álmos macska,
– békésen dorombol,
vörös, barna, színeivel
teljesen elvarázsol.

“Csend és vihar: Csendben elköszönt…” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Katinka!
    Egy kicsit lemaradtam az írásaidról! Elnézést kérek,de itt bonyolultabb a keresgélés mit a másik rendszerben.
    Nagyon tetszett az őszi versed!
    Színes és hangulatos!
    Gratulálok szeretettel….Babu 😘😘😘

  2. Kedves Kitti, az az igazság, hogy a tavaszt jobban kedvelem, de az őszről jobban szeretek írni.
    Örömmel láttalak nálam. ❤️

  3. Drága Kata! Szeretem a szines, szép, langyos őszt, szép
    versedet is.
    Szeretettel gratulálok.
    M.

  4. Kedves Kata! De jó neked, hogy elvarázsolnak az őszi színek. Na én pont ezekkel a színekkel vagyok hadilábon, és talán ezért sem tetszik az ősz. Te csodásan írsz róla, sok szeretet és rajongás van a versedben. Gratulálok hozzá! 🤗🤩

  5. Kata! Hangulatos szép versed élmény volt olvasni! Szeretettel mindig. Éva

  6. Kedves Kata!

    Hangulatos, szép versed örömmel és tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🍁🍄🌼🌸

Szólj hozzá!