Csend és vihar

Összes megtekintés: 162 

Vadvirágos réten, sűrű erdő szélen
alvó csend honolt, virágot szedtünk éppen.
Kergettük a színes röpke pillangókat
szabadság érzése átjárta valónkat

Észre sem vettük egyre beljebb mentünk
sűrű erdő mélye lett a menedékünk.
Kissé elfáradtunk, pihenőt kerestünk
magas fa tövére ruhát terítettünk,

arra telepedtünk, uzsonnázni kezdtünk.
Közben észrevétlen a levegő lehűlt,
sűrű felleg tömegek egyé összegyűlt.
fekete homály lett, nem volt mit tegyünk,

Dörgött, villámlott, a szemünk alig látott,
s a szél viharrá váltott, felhőszkadás volt.
Egymást átölelve, reszkettünk és fáztunk.
A szánk már lila volt, szánkat összezártuk.

Behunyt szemünk előtt rémképeket láttunk,
járműt láttunk, amin még soha nem jártunk.
Elmélyülésünkbe anyánk hangja vegyült
azt sem vettük észre, hogy a vihar megült.

Anyánk hangja észretérített bennünket,
fázós remegésből egyre melegünk lett,
no meg a meleg ruha, anyánk forró karja
dédelgetett, síróssá vált az aggodalma.

“Csend és vihar” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Drága Csilla !
    A zt a vihart nagyon nehéz leírni amit az igazi vihar okoz bennünk, mert nem is vihar, hanem inkább félelem, főleg ,ha kisgyermekkorban éli át az ember. Próbáld meg, írd meg,addig amíg nem halványul el benned . Szeretettel köszönöm , hogy elolvastad, Zsófi.

  2. Drága Zsófi, kedves emlékezés, bennem is felidéztél egy régi emléket. Mi gombaszedésen voltunk valamikor réges-régen (még öt éves se voltam) Kővárvidéken…, talán majd megírom én is azt a hatalmas vihart, ami elért minket. Neked ügyesen sikerült versbe szedni 🌲🤩

  3. Kedves Éva !
    Köszönöm hozzászólásodat és örülök, hogy érdekel amit írtam. Szeretem az írásaidat és viszonozni fogom látogatásodat.
    Szeretettel, Zsófia.🔰

  4. Zsófia! Az Anyai szeretet határtalan. Szépen vezeted végig hangulatkeltő szavakkal alkotásod. Szeretettel olvastam. Éva

Szólj hozzá!