csend és vihar

Összes megtekintés: 34 

Forró nyári éjszakán
verejtékes homlokán
mély árkok a ráncok,
szeme faló, könny szivárog,
szívében csend, magány árad,
nem vár senkit, rá sem várnak.
csend uralja a világot.
Viharosan tombolt évek,
szerelmei voltak, szépek.
Beborult az ég felette,
ifjúságát orkán vitte.
Villám vág véres vonalat,
zuhogó zápor kopog ablaka alatt,
végállomás: megáll a vonat,
csend gurít végtelen fonalat.

“csend és vihar” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. “végállomás: megáll a vonat,
    csend gurít végtelen fonalat.”

    Nagyon szépek a hasonlataid. Tetszéssel olvastam a versed.

    Szeretettel: Rita🌷

  2. Kedves Kata!

    Köszönöm kedves üzenetedet, gratulációt.
    Úgy gondolom, nem csak a természetben, életünkben is jelen vannak -a csend, és a vharok is.
    szeretettel üdvözöllek Sarolta

  3. Kedves Sarolta!
    Szépen végig gurítottad versedben az élet fonalát. A szerelemtől viharos ifjúságon át, egészen az utolsó megállóig.
    Szívből gratulálok: Kata

  4. Kedves Sarolta!!

    Szépen szövöd a gondolataid, ami a végére csúcsosul. Tetszik 🙂

    “… ifjúságát orkán vitte.
    Villám vág véres vonalat,”

    “csend gurít végtelen fonalat.’

    Szeretettel Éva

Szólj hozzá!