Igazságtalan az élet?

Igazságtalan az élet! Mondod és én csak rád figyelek,
Hiszen itt vagy nálam és fontos vagy nekem.
Hiába a sok-sok idő – folytatod – és hiába a szorgalom
Nem ez teszi az embert, hanem az a néhány hamiskás mosoly.
Nem érdekel az senkit, hogy te honnan jöttél s mi történt veled,
Hányszor áldoztad fel önmagad, csak azért, hogy másnak jó legyen.
Azt se kérdi senki, mi az mit szíved rejt,
Elég ha jó hangos vagy, s ez elrejti igazi énedet.
Nem látják ha csonttá fogysz, vagy éppen hurkákba burkolod magad
Csak az a lényeg, hogy ott legyél és ne kérdőjelezd meg a dolgokat.
Úgy kellene tenned, mint aki vak és süket
Csak azt látnád és hallanád mit kántál a nagytömeg?
Újfent igaz lesz a régi mese –Ismerem-e ? – kérdezed,
’Hogy egyszer volt egy nagycsoda’
Hát persze, hogy feldereng.
Megértelek, hidd el, és csak annyit kérek tőled,
Hogy nézz rá mikor és miért engedted ezt meg?
S te csak lépj tovább mikor rajtad nevetnek, vagy kigúnyolnak tégedet,
Olyanért mit meg sem tettél, ők nem értik a lényeget.
Ember embernek bírája nem lehet, s nem bánthat más bűntelen
Te csak tarts ki és legyél továbbra is egyenes
Végy egy nagy levegőt és hirdesd fennen:
Éljen, éljen a Szeretet!