Tollpihék

Összes megtekintés: 58 

Ni csak, lám miként is szállingóznak tollpihék,
mindent pihe-puha fehérrel borítanak,
oly selymesek, lágyak és csodás táncot járnak,
ajkam ím elsuttog egy gyönyörű szép igét.

Elbűvöl a csoda, minden oly nagyon tiszta,
eltűnik mocsok, szemét, sötét, a fény ragyog,
káprázik szemem, a mennyben vagy földön vagyok?
Életbe vetett hitem, nyugalmam tért vissza.

Minden pihe olyan más, szárnyat bont a varázs,
angyalok, nézésével betelni nem tudok,
lassan már azt se tudom, vajon hol is vagyok,
lehajolok, felemelem, éget, mint parázs.

Lecseppen kezemről vízzé vált, hópihe volt,
mi is lehetett volna más, amely ily csodás?
Belehemperegnék, mint egy kicsi óvodás,
ám, de gyermekkorom mára már hamvában holt.

“Tollpihék” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Szia Rita! 🙂

    Érdekes, hogy a tollpihéről legtöbben a havazásra asszociálnak.
    Nekem is Holle anyó jutott először eszembe róla.
    Hangulatos a versed. 🙂

    Szeretettel: Kankalin

  2. Kedves Rita! Olyan könnyedén tudod formálni versed szabályos formára. Ölelkező rímeid, szabályos rímképleted még vonzóbbá teszik az amúgy is tartalmas soraid. Szeretettel mindig. Éva

  3. Kedves Rita !
    Nagyon szép soraidat szeretettel olvastam.
    Szépen kidolgoztad a rokon értelmű szavak kettős jentőségét. !
    Gratulálok….Babu😍😍😍

  4. Szia Rita!
    “Minden pihe olyan más,szárnyat bont a varázs.” micsoda sorok! Köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok Rózsa❄️🌨❄️❄️❄️

Szólj hozzá!