Tollpihék

Tollpihék játszanak a
könnyed szélben,
áldozatául esnek a
természet erejének.

Földre szálló szürke
galamb tollpihék,
lét kandallójában
múlt hasábjai égnek.

Hétköznapok
noteszébe a tollpihék
emlékeket karcolnak,
köd ruhájába bújó
fázós hajnalok.

Tollpihék az
éj felhőpárnájában,
csend láncán
percek csillogó
gyöngyszemei.

Budapest, 2020. október 20.

“Tollpihék” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Babu!

    Köszönöm szépen az olvasásod, és a gratulációt is! Örülök, hogy nálam jártál. 🙂

    Üdvözlettel: Tibor

  2. Kedves Tibor!
    Nagyon szép “tollpihés” verset kanyarítottál!
    A tollpihe szinte minden versírót a melankolikus helyre
    gyűjtött össze alattomosan..Van valami a tollpihékben ! Tetszett vers számomra!
    Gratulálok szeretettel….Babu
    😘😘😘

  3. Köszönöm szépen, kedves vagy Évikém!

    Barátsággal: Tibor

  4. Köszönöm szépen a gratulációt, Éva!

    Üdvözlettel: Tibor

  5. Ez is mesteri írás kedves Tibor, különös egyedi szófűzéseiddel lebilincselő. Gratulálok! Éva❄️🌨☃️

  6. Köszönöm, hogy tetszett, de én Tibor névre hallgatok, Zsófia!

    🙂 Tibor

Szólj hozzá!