Tollpihék közt

Összes megtekintés: 45 

Tollpihék közt

Még emlékszem a kemencére,
hárman vackoltunk a sutban,
magasan volt a padka széle,
rajta ücsörögtünk sorban.

Nem volt TV, okosteló,
falun egyszerűen éltünk,
nagy kincs volt a néprádió,
néha keskeny mozit néztünk.

Dunna alatt szalmazsákon
mindig édes volt az álmunk,
gyerekként a parasztágyon
puha tollpihék közt háltunk.

A tollpihék szerteszálltak
mikor kiszakadt a dunyhánk,
ujjongtunk a havazásnak,
úgy tűnt, Mikulás jött hozzánk!

2020. október

“Tollpihék közt” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Mintha az én gyerekkoromról írtál volna. A különbség csak annyi, én tanyán éltem tíz éves koromig, nem falun. Jó volt visszaemlékezni.
    Szeretettel Rozika

  2. Kedves József!
    Élménnyel dúsított soraid megtették hatásuk!
    De jó is lehetett a libatollal megtömött dunyhával takarozni.
    Szeretettel olvastam…Babu😍😍😍

Szólj hozzá!