Tollpihe

Összes megtekintés: 39 

Zárt autóban összezsúfolt kis csirkék
utaznak, biztos egyetlen végzetük felé
a sok rácsos vasrekeszekben pihegnek,
nem csipognak,de izgatottan lihegnek.

Zárt kocsi mögé húzódtam egyenest
nem előztem,szívem nyugtalan lett,
egy adventi ünnep kora délelőttjén
sok fehér tollpihe a hajam befedte.

Visz minket a gonosz, erősen csipogtak:
hiába csipogunk a világ nem velünk tart
tápláljuk egymást, kis sorsunkba harapva
pici tollpihék,bilincsbe zártan, zavartan.

Minden mindennek része, és egészbe
egymáshoz tapadva halálfélelemben,
tollpihék szállnak közöttünk leverten
míg sötét vér csillog fehér tollpihékre.

“Tollpihe” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Szia Babu!

    Ó, de szomorú! Érdekesen közelítetted meg a “tollpihék” témát, de az élethez ez is hozzátartozik.
    Köszönöm, hogy olvashattam a versedet! 🙂

    Szeretettel: Kankalin

  2. Kedves Babu! Itt felénk ez a sorsuk a csibéknek, kis haszonállatoknak. Bizony az ember szíve facsarodik ilyent látván. Szeretettel mindig. Éva

  3. Drága Ica!
    Nem most írtam a verset,de mély nyomot hagyott lelkemben a sok fehér
    “tollpihe”.Látnod kellett volna a nagy autót ,dugásig megtömve ártatlan
    csibékkel.
    Nagyon szépen köszönöm a figyelmes soraidat.Jó néven vettem Tőled.
    Sok szeretettel…Babu😃

Szólj hozzá!