Összes megtekintés: 25
Eresz alatt rakott parányi fészket
családjának egy szerelmes fecskepár,
két folyton éhes fiókát neveltek,
bogarat hordott nekik a két madár.
Reggelente az ablakom kinyitva,
örömmel hallgattam fecsegésüket
és daluk a lelkemet felvidítva,
adott egész napra új lendületet.
Ám egy szomorkás őszi délutánon
elnémult a fészek, nem tudom miért.
Egy vércsét láttam szemben a faágon,
és a fészekből lehulló tollpihét.
Azóta nincs madárdal reggelente,
már bánatos csend költözött szívembe.
Köszönöm kedves Éva!
Egyre ritkábbak a fecskék és a madarak is. Bizony a vércse ragadozó és könnyen lehet, hogy ő volt a bűnös. Meghatóan szép a versed egyszerűségében, tisztaságában és értékében. Szeretettel mindig. Éva