Szálló pihe

Összes megtekintés: 85 

Szálló pihe

Galamb hátán ékeskedtem,
amagasba így repültem,
két szárnyával vitorlázott,
tolla között szellő szántott.

A távolban vércse vijjog,
a pihém is belesajog,
elkapta a galambomat,
tépte róla a tollakat.

Árva magány lett a sorsom,
harmat áztatja a bolyhom,
nap fényében megszáradok,
kék ég alatt némán szállok,

Egy kis madár megpillantott,
a csőrével huss elkapott,
fészke felé száll vidáman,
hol tollak már vannak sokan.

Tojást rakott kis aprókat,
költötte a fiókákat,
puha pihe társaimmal,
melegítjük oltalommal.

Gyorsan nőttek a kis pipék,
testük fedik selymes pihék,
létem nem volt felesleges,
új élethez, múlt szükséges.

“Szálló pihe” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Magdika! Minden madárról szóló versre rácsodálkozom.
    Szeretem nagyon a kis madarakat. /is/ Kedves, szép versedhez
    szeretettel gratulálok.

    M.

  2. Kedves verset írtál egy tollpihéről. Mindennek hasznát veszi valaki…ez is kiderült a versből. Én ugyan tollallergiás lettem…de a madarakat így is szeretem.

  3. Kedves Kata!

    Nem régen berepült hozzánk egy gyűrüzött nagyon kimerült megtépazott postagalamb, enni inni adtunk neki, egy hét után reggel megölve találtunk rá.
    Róla emlékeztem meg ezzel a versikével.
    Sok szeretettel köszönöm figyelmedet.
    Magdi🕊🌷🌹🥀

Szólj hozzá!