Tollpihék

Ha hull a hó – így szól a mese -,
Holle anyó párnája tele
hófehér, szép tollpihével,
nagy teleknek emlékével…

A toll száll, száll, “emlék vagy már,”
ezt gondolom, ha reám száll,
azt gondolom, így te üzensz,
így is, ott is, most is szeretsz…

Túlvilági ez üzenet,
onnan figyelsz, onnan szeretsz,
vigyázol rám, óvsz és féltesz,
mert rám gondolsz, engem éltetsz…

Tollpihét fúj az őszi szél,
régi, szép időkről mesél,
temetőben , a sírodon
nefelejcs a koszorúdon…

“Tollpihék” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!
    Szomorú, szép emlékező versed meghatott. Szeretettel: Éva🍂🍂❄️

Szólj hozzá!