Lengedező könnyű szélben,
Tollpihék játszanak a magas égen.
Szabadon szállnak alá,
Olykor egy légáramlat
Messze repíti őket.
Nézik csintalanul hol a napot,
Hol az égszínkék eget.
Nevetnek is néha,
Mikor csiklandozza őket
a huncut esőcseppek,
Az égi párnát akkor jól megrázták,
A tollpihék pedig csak repülnek.
Ezren,százan,tízezren is együtt,
Táncra perdülnek a felhők felettük.
Mosolyogva símogatja a nap
A hófehér tollpihéket,
Gyengéden ölelik át egymást,
Míg lassan, ringatva mindannyian földet érnek.
“Tollpihék 1.” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Szeretettel gratulálok. Tetszéssel olvastam versedet.
Mária
👏👏👏