Drága nagymamám dunyhája,
Ejj de sokszor bújtam el alatta.
Gyakran kitette szellőzni
OlykorJól megrázta,
Hullott belőle a tollpihé
Szerte a szobába.
Tollpihék reggel a hajamban,
Mikor ébredtem,
Dunyhából,párnából tollpihét szedegettem.
Ejj de sokat mérgelődtem,
Ott tapadtak meg a szőnyegen.
Nagymamám csak nevetett,
Jól megrázta a szőnyeget.
Fogott egy angint,
A párnán egy lyukat ejtett,
Áttette a pihe puha tollpihéket.
Jól megtömte,összevarrta,
Nem jött ki abból tollpihe többet soha.
“Tollpihék 2.” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Szia Dóra!
Szép verssel emlékeztél mama dunnájára.
Ölellek: Kata🛏🌝