Hófehér tollpihék mindenhol,
Ezért most valaki nagyon meglakol!
Nyitva a csűr, a pajta,
Bentről kihallatszik egy liba sírása.
Kislibáit keservesen siratja,
Itt járt a ravaszdi róka,
Mind a tizenkettőt megfolytotta.
Mindenütt tollpihék szerte széjel,
Ez a szemtelen róka,mégis mit képzel?
Jön haza gúnár, tolla már az égnek áll,
Mert messziről hallja,
Odaveszett a tizenkét kisliba.
Odamegy a párját vígasztalja,
Ne félj libuskám jön még erre a róka,
De ezúttal majd egy kis meglepetés várja.
Tollpihék ide vagy oda,
A gúnár okos állat,nem ostoba.
Összeszedte a tollakat a tyúkudvarba,
Kileste éjjel,mikor jön a róka.
Az összes libával megbeszélte,
Halkan,csendben elbújnak a csűrbe,
Ez lesz a róka veszte.
Megérkezett a vörös ravaszdi,
Nem sejtette,hogy most őrá fognak lecsapni.
Az összes liba váratlanul megtámadta,
Csípték harapták össze-vissza,
Elkergették hetedhét határba,
Úgy hogy többé nem fűlött a foga libahúsra.
“Tollpihék 3.” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Élvezetes versed gyermeki lélekkel olvastam. Szeretettel. Éva
Jól ráfizetett a róka😀🦊