Hópehelytánc

Hópehelytánc

Csilingling, csinglinling
szállnak a pihe-puha pihék.
Egy libben az orromra,
majd azon nyomban elolvad.

Ezüstösen szikráznak,
mint megannyi csillámpor.
Lassan hófehér paplan,
lágyan mindent betakar.

Rászállnak házra, mezőre,
nyuszi, őzike csak berzeng.
Juj, de hideg, minő dolog,
velük egész világ forog.

A pihék csak kacarásznak,
jól átvertük kis balgákat.
Röpi-röpi, körbe-körbe,
ájultan hull alá földre.

Ott seprő a vőlegénye,
pazar tangó lesz a vége,
szédülésig ropják együtt,
mi addig templomba megyünk.

Éjfélt ütött már az óra,
kis Jézuska jött világra,
megváltani minden embert,
földre hozni szeretetet.

Ez legyen mindig szívünkben,
karácsonyi fényes éjben,
aztán pedig amíg élünk,
hitünk legyen menedékünk.

“Hópehelytánc” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. “hitünk legyen menedékünk.”
    Tetszéssel olvastam soraidat.
    Szeretettel: Marika❄️❄️❄️

  2. Zsuzsikám, ez nagyon bájos vers lett! Szeretettel olvastalak: Éva❄️❄️❄️❄️

Szólj hozzá!