Hópehelylánc
Kietlen pusztaságba sóhajt a nap,
-kérlelve vár.
Hajad fürtjeit fürkészi untalan,
így keres a hold, így szemlél a táj.
Tekintetem messzeségbe réved el.
Arcodért.
Gyöngyöződő napsugár ád fényeket.
Bebúvó érintése ruhád alá szökken,
mint bordáid országa falamra.
És csodálva néz.
Csodálva vár.
Ajkamba harap egy világ.
Tükröződő fénnyel hasít e szegleten,
majd tovaszáll az éj.
Sorokba bú egy hópehely.
Csak örökül. Csak Arcodért.