Kifakult már odafent az ég
csak a felhők tetején játszik
a napsütés.
Mégis, oly meghitt az éjszaka
látni, ahogy táncra kél a
hópelyhek hada.
Morajlik a fák között a szél
megadva a keringőre az
égi zenét.
Azt hiszem, hogy elvesztem a tájban
úgy táncolnak,ahogy nagymamám ringatott
a karjában.
Azóta is minden télen
várom, a hópelyhek táncát
az égben..
És érzem most is szüntelen,
ahogy mellém leülve a lelke
megpihen.