Télidő

Összes megtekintés: 164 

Télidő

Hideg álmot sző az elmúlás szörnye,
A tűszilánkos, kíméletlen este.
Sötét árnyalak várt az örömömre,
Életem minden baját megkeresve.

Nem hozott ajándékot, – nem is kértem,
Bágyadt félhomályban csak azért sírtam,
Fakó csillagfény mellett elkísérjen,
Ne vesszek el egy másik idősíkban.

Elmúlt karácsonyok igézetében
Lássam az időt, a végleg elfolyót,
Szétfoszló jégvirágok erdejében
Emlékeimből gyúrjak majd hógolyót.

Legyen „szent” este újra a karácsony,
Ne fázzon senki széles e világon!
Isten éltesse minden jó barátom,
Úrjézus jöttét éberen vigyázom.

“Télidő” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Magdi és Zsuzsanna!

    Köszönöm, hogy olvastátok a verset és kifejeztétek tetszéseteket.

    Áldott adventi időszakot és békés, boldog karácsonyt kívánok nektek!

    Baráti üdvözlettel: János

Szólj hozzá!