Ünnepi várakozás
Műanyag a fenyőfám,
Elnyűtt pofám borostás,
Lehet, hogy e sorom profán,
De szívemre bánat szállt,
Sok dísz csillog bizony ám,
Januárban még látta komám,
Régen két méteres álldogált,
Illata betöltötte kis szobám,
Volt finom kaja, áldomás,
Gyümölcs, s minden más,
Jókedv, móka, kacagás,
Későn volt a lámpaoltás,
A szeretet lángja körbe járt,
Szívem melengette, nincs oltás.
Kicsiny családom hiába várom,
Mostanra üressé lesz a várom,
Nem mehetek, lánc van lábamon,
Markomban szorítom mobilom,
Ez az egyetlen kapcsolatom,
Ezen ünnep ritka, szép alkalom,
Egész évben erre gyűjtök, várok,
Az ajándék, amit adok, s kapok,
Szorossá teszi rokont, családot,
Mellékes a csomag, s tartalom,
Az érzés, hangulat, ami fontos,
Hogy szeretteinkre gondolhatok,
Akikkel anno együtt ettem compót,
S ittuk az édes tokaji furmintot.
Számtalan lénynek jutott e sors,
Örömünk leve megsavanyodott,
A remény tüze olthatatlan, lobog,
Milliók szíve Jézusért létéért dobog.
Jó lenne megélni a felhőtlen Napot.
2020.12.18.