Összes megtekintés: 27
Az évnek íme lassan vége már,
lezárva körbe majd minden határ,
konok betegség dúl világokon,
alig találkozik barát, rokon.
Nyomasztó érzés ül a lelkeken,
s köztünk a kétség újra megpihen,
alig találjuk lépteink sorát,
csak tévelygünk időn és téren át.
Legyen e rendhagyó Szilveszterünk
a nap, amelyen reménnyel telünk,
és átjutunk a tűnek a fokán,
s nem öljük egymást vélt hitünk okán.
Legyen ez év ma már az ördögé,
de lépjünk a következő elé
mi tiszta szívvel, önfeláldozón,
elleneinkkel is kezet fogón.