Összes megtekintés: 25
Vándorok
Tombolt a szél, fújta a havat,
alig lehetett látni az utat.
Asszony és lánya összebújva,
bandukolnak sűrű hóban.
Karácsonyra vannak hívva,
nem gondoltak a hóviharra.
Hátra néznek,valaki követi őket,
vagy talán csak képzelődnek ?.
Elállt a hó, egyre jobban sötétedik,
félelem rajtuk növekedik.
Megpihennek elhagyott oduban,
félelmüket az álom elnyomta.
Álmodnak a szent karácsonyról
tündérek mennybéli játékárol.
A hideg már nem bántja őket,
megfagyva szeretetben ölelkeznek
Ágoston Tibor
Kedves Tibor!
Szomorú, szép verset hoztál. Bizony valamikor még komoly telek voltak, nagy hóval és hideggel, aki elakadt az úton, az megfagyott.
Szeretettel: Rita💨❄️🌨