Nézek utánad…
-Megkésett búcsú Nagyapától!-
Megállok néha, nézek utánad.
Szemem sarkában, gyűlik a bánat.
Kereslek kő alatt, fa csúcsán, felhők közt, szélben…
Kicsit megpihenek, úgy érzem, nézel.
Majd újra kereslek, meg mégsem talállak:
„Egy percre látnálak, hogy intsek utánad!”
Hogy inthess, még te is, a kapuban állva,
Így búcsúztál rég, már jöttömet várva!
Álmomban ígéred, eljössz majd holnap.
Nézem, mit itt hagytál, kincseid voltak!
Végül egy fényképen, meglátlak Téged.
Öreg vagy. Szelíden tűröd, hogy nézlek…
Sokáig állok, csak nézek utánad…
Arcomon csorog a só ízű bánat.
Nem voltál, kő alatt, fa csúcsán, felhőkön, szélben.
Mégis Rád találtam, a fiam szemében.
Nagyon szép, meghatódva olvastam gondolataid.
Szeretettel: Rita🌸