Már megint a varjú

Már megint a varjú

Varjú haver itt ül, a fánk hegyén dőrén.
Hangos károgását nyomatja a csőrén.
Szeretem a rockot, de már elég mára!
Fene sem kíváncsi rekedt csapatára.

Minden évben eljött én szívesen láttam.
Tudja van még dió amit nekik szántam.
Maradt a fészerben tán egy fél vödörnyi,
vastag héja miatt nincs kedvem megtörni.

Jól tudta ezt ez a sötét rocker ördög,
mert ahogy hallotta, hogy a dió csörgött,
táviratot küldött a banda tagoknak.
Hangos szárnycsapások benn is hallatszottak.

Ellepték kertemet hangos károgással,
még csőrre is mentek kajáért egymással!
Akkora zajt csaptak, az ablak is rezgett!
Nincs ki ellenállhat fekete seregnek?

Félek itt töltik majd idejük tavaszig.
Tőlük még a Tv sem nagyon hallatszik.
Nyitott ablak idén is el lesz feledve.
Ez ötlött fel bennem idegtől remegve.

Szánj meg most az egyszer jó varjú barátom.
Gyertek inkább vissza tavasz után, nyáron.
Akkor is nyár végén, ha a dió érik,
Könyörülj meg rajtunk, itt élők ezt kérik.

2021.01.19.

“Már megint a varjú” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!