Fény és árnyék

Élet és halál
cserélődő ruhája,
fény a kikelet,
élet kipattanó
rügye üde ágon,
harmatvarázs
illata.

Árnyékvilágba
lép az elmúlás,
tél átfagyott
lélegzete
felköhög,
szürke arcán
idő szántása.

Fény az égbolt
csillagösvényén,
ezernyi szempár
szaporán
pislog,
felhő megvetett
ágyában.

Menny suhanó
lovasa az árnyék,
test nélküli,
megtalálja
lelke nyugalmát,
szíve falára
írt ima.

Élet és halál
zárt és nyitott
szeme, mindig
csodásat
álmodnak,
jelenről
és múltról.

Budapest, 2021. január 20.

“Fény és árnyék” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmed, Rozika!

    Üdvözlettel: Tibor

  2. Köszönöm szépen megtisztelő olvasásod Rita!

    Üdvözlettel: Tibor

Szólj hozzá!