FÉNYÉS ÁRNYÉK

FÉNYÉS ÁRNYÉK

Magas dombtetőkön,
És hűs völgyeken át,
Száguld a széllel
A didergő hajnal.
Előtte nyargal
A szélfútta éj.
Útjukat állja
Délhez közeledvén
Fényben tündöklő
Aranyos meredély.
Délután szendergő
Megnyúló árnyék
Omlik a fákról,
Kúszik a fény.
Puhapihe párnákon
Oson az este,
Feltámad álmából
Újra a szél.
Átveszi birodalmát
A langymeleg éj.
Fáradt lelkemnek
Ad nyugodalmat
Egy puha levél.
Messziről halk zenét hoz
A kóborgó szél.
Álomra hajtja fejét
A holnapi remény.
A körforgás véget ért,
egymást követi folyton,
az árnyék, és a fény.

2021. JANUÁR .

 

“FÉNYÉS ÁRNYÉK” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “Fáradt lelkemnek
    Ad nyugodalmat
    Egy puha levél.2

    Hangulatos, szép versed tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!