Fény és árnyék

Fény és árnyék

Fény és árnyék, hinnénk, egymás ellentéte,
Még sincs egyik nélkül, a másiknak léte.
Valós fény nélkül az árnyék szétesik,
A kettő mindig csak együtt létezik.

Erős a fény, melyben nyári napon járnék,
Mennyire jól esik egy hűsítő árnyék.
Zöld lombkoronában, hogyha a fény játszik,
Földön az árnyékban ez nagyon jól látszik.

Ha az idő elmúlását meg szeretnéd tudni,
Kint a fényben, be a földbe, egy botot kell dugni.
Fénnyel játszol egy pantomimt, árnyék lesz a falon,
Jót nevetsz majd a kialakult érdekes alakon.

Ha nincs némi fény, árnyékot se keress,
Kevesebb ok, hogy magadon jót nevess.
Fény és árnyék, a kettő együtt van jelen,
Belépek a fénybe, az árnyék jön velem!

“Fény és árnyék” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. “Fény és árnyék, a kettő együtt van jelen,
    Belépek a fénybe, az árnyék jön velem!”
    Így igaz! Fény nélkül bizony nincsen árnyék.
    Versedhez gratulálok: Kata
    ✍️👥

  2. Kedves Rozika!

    Így igaz, ahogy írod, nem léteznek egymás nélkül. Tetszéssel olvastam verssoraid.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!