Árnyék és fény … No meg szerelem
Sok ember a nézőtéren, hangos a morajlás,
Fények gyúlnak, zene indul, megszűnik a zsongás.
Csoda szép nő színpadra lép, sok százan figyelik,
Lendületes jó dalait sok ezren szeretik.
A nézőtér sötét részén rejtve van egy férfi,
Gyönyörű nőt a színpadon áhítattal nézi.
Szívében fények gyúlnak, érzések cikáznak,
El kéne fojtani, nála nincs helye a vágynak.
Sötét az ő múltja, nem való a fénybe,
Mindig árnyékként élt, bűnös volt a léte.
A szívnek nincs parancs, rózsát visz a lánynak,
Tüzes tekintetükben egyesülnek a vágyak.
Édes gyönyörűség fényből átlép az árnyékba,
Rabul ejtett szívének, ez a fő szándéka.
Ellentétek vonzzák egymást, karjuk összezárva,
Mert árnylétnek csak a fény lehet igaz hű társa.
Kedves Rozika,
Tetszéssel olvastam versedet, gratulálok.
Magdi
Kedves Rita
Örülök, hogy olvastad.
Egy novella alapjának gondoltam.
Rozika.🌹
“Ellentétek vonzzák egymást, karjuk összezárva,
Mert árnylétnek csak a fény lehet igaz hű társa.”
Szeretettel: Rita🌹