Árnyék és fény … No meg szerelem

Összes megtekintés: 56 

Árnyék és fény … No meg szerelem

Sok ember a nézőtéren, hangos a morajlás,
Fények gyúlnak, zene indul, megszűnik a zsongás.
Csoda szép nő színpadra lép, sok százan figyelik,
Lendületes jó dalait sok ezren szeretik.

A nézőtér sötét részén rejtve van egy férfi,
Gyönyörű nőt a színpadon áhítattal nézi.
Szívében fények gyúlnak, érzések cikáznak,
El kéne fojtani, nála nincs helye a vágynak.

Sötét az ő múltja, nem való a fénybe,
Mindig árnyékként élt, bűnös volt a léte.
A szívnek nincs parancs, rózsát visz a lánynak,
Tüzes tekintetükben egyesülnek a vágyak.

Édes gyönyörűség fényből átlép az árnyékba,
Rabul ejtett szívének, ez a fő szándéka.
Ellentétek vonzzák egymást, karjuk összezárva,
Mert árnylétnek csak a fény lehet igaz hű társa.

“Árnyék és fény … No meg szerelem” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!