A bölcső melyben születtem
fénnyel és árnyékkal övezett.
A nyár világossága, hajnal
pírja várt rám tárt karokkal,
édes pillangó szárnyakkal.
Királynőm kebléből szívtam
magamba a fényt rózsaágyon.
Míg nem a sötétség fonala
rátekeredett parányi
oroszlán csillagképemre.
Árnyék és fény együtt egy egész.
Bolyongok a labirintusban.
Átszűrődő sámán hangok
vezetnek, rám tekeregnek
mint egy láthatatlan árnyék.
Hívogat. elcsábulok és
követem. Majd megérkezvén
tömjénnel illatos térbe,
megnyílik egy magasabb szint.
Ráhangolódom és ez lesz
újjászületésem a fényben.
Galaxis spiráljában, porszem.
Köszönöm Tibi!
Gyönyörűséges gyöngyszem Éva. Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdvözlettel: Tibor
Köszönettel tartozom Rita, Zsuzsi, Marika, Icus, Magdika és Katalin az olvasásért és kedves hozzászólásokért. Szeretettel mindig. Éva
Szeretettel olvastam versedet
Gratulálok!
Kata
Kedves Éva!
Szeretettel gratulálok értékes szép versedhez,
Magdi🌷
Drága Évi!
Szép, tartalmas versedhez szeretettel gratulálok
Ica
Drága Évike! Tetszéssel, szeretettel olvastam
szép versedet.
Mari
Gyönyörű vers, csak gratulálni tudok, Zsuzsa. 😊
Kedves Éva!
Nagyon érdekes és egyedi a versed. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸