Ősszövetség

Belelép az árnyék a tündöklő fénybe,
léptei neszét alig-alig hallja még az éj.
Ha zümmög zengő szárnyakon a szél
rád gondolok. Miért lesz más a világ,
ha hangod a némaságon át hozzám talál.
Vágyak topognak, te ne kérdezd miért,
soha nem járt utakra tévedt el a remény.
Ősszövetség: Nap és Hold kusza fonala,
a teremtésben vagyunk összefonódva,
ha nem lenne fény és árny, megfojtana.

“Ősszövetség” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!