Belelép az árnyék a tündöklő fénybe,
léptei neszét alig-alig hallja még az éj.
Ha zümmög zengő szárnyakon a szél
rád gondolok. Miért lesz más a világ,
ha hangod a némaságon át hozzám talál.
Vágyak topognak, te ne kérdezd miért,
soha nem járt utakra tévedt el a remény.
Ősszövetség: Nap és Hold kusza fonala,
a teremtésben vagyunk összefonódva,
ha nem lenne fény és árny, megfojtana.
“Ősszövetség” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Marika!
Köszönöm a gratulációdat!
Szeretettel
Ica
Örülök és köszönöm, hogy olvastad Évike!
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Gratulálok szép soraidhoz!
Szeretettel: Marika🌼
Icu! Szépséges versed szeretettel olvastam. Éva