Kiestem a cipőmből

Összes megtekintés: 30 

Ma is felkelt a nap.
Bezuhantak a sugarak
a konyha padlójára
és megütötték magukat.
Épp, mint én, mert cipőmből
valahogyan kiestem,
és most nem látom jól a célokat.

Keresek valamit.
Nem tudom. Talán magamat?
Valami eltörött.
Lehet, hogy az álmaim?
De talán csak a rózsaszín
szemüvegem, és ez zavarja
az éles látásomat.

Minden olyan, mint tegnap.
Minden tegnap ugyanolyan.
Száz ilyen nap van már,
ami csak vánszorog
fulladozva egymás után
a nyavalyás ólomlábakon.
Kevés a levegő, kevés a tér,
a szín, a hit és a remény.

A padlón törötten fekve
bámulom a cipőmet,
amiből jól kiestem.
Okkal kaptam épp ezt
a nem szépet, de erőset.
Nézem, ahogy árnyékot vet
a vaskos fűzője,
és végre megértem,
világosság is kell a sötéthez.
Ha árnyéka lehetek magamnak,
akkor bennem fény is van.
Felkelek, belelépek cipőmbe,
nézem a napot,
már tudom, hogy értem
és bennem is ragyog.

Szólj hozzá!