A fény felé

Összes megtekintés: 26 

Szemembe gyűjtöm fényeit
a téli délutánnak,
és szinte hallom lépteit,
amint az árnyak nyúlnak,
időnek gyors cipője az,
amely sietve koppan,
miközben egy parázs belül
ma még utolsót lobban.

Az árnyak végül elfedik
a fények összes útját,
utószor még meg is lökik
a lélek nagy vasútját,
a mozdony lassan indul el,
aztán meglódul, egyre
kapaszkodik már fel veled
a fény felé, a mennybe.

Szólj hozzá!